Kónya Lajos

 

 

AUGUSZTUS

 

Lépeget még dombról dombra,

kék ingben, szalmakalapban

a vén sietősléptü nyár,

arra, ahol lobog a szoknya,

sőt a csupasz combok iránt,

hiszen jussa van hozzájuk

a híres vetkőztetőnek,

ki vérnek és szívnek alágyújt

s annyi huncutságot forral!

Sietnie kell, tudja hogy

sok ideje nincsen, növekvő

éjszakái után már kapkod

az írígy ősz, és eltartási

szerződést sem köthet vele,

lassan lejár az ideje,

akárhogy is makacskodik.

Igyekezz hát ember te is

betakarítani annyi fényt,

hogy megélj belőle újig,

s begyűjteni annyi reményt,

hogy majd havas hétköznapok

homályos estjeit kigyújtsa,

s fáradt szemhéjaid lehúnyva,

az emlékezet mozivásznán

találj lejátszani valót.

 

 

Kései ábránd [75.]