Kónya Lajos

 

 

PANNONIÁHOZ

 

A dombra, hol egykor római villák

falai álltak s tömérdek a fény –

feszítem ívelt vágyaimnak ijját,

e lankák dalait dúdolva én.

Hajóra szállva térek meg tehozzád,

hol anyám háza int, szőlők között,

gyönyörű tájék, melyhez rég a honvágy

ezer pókháló-szála kötözött –

Dunántúl, kedves, szelídnek tudott föld,

bicskás vidék, betyárok ligete!

„Rossebet” sziszeg ajkad, te „nyugodt, bölcs”

s nektárrá lesz vulkán-szived heve –

      Pannonia, szerelmem, hadd fürödjem

      dologra bujtó termékeny derüdben!

 

 

Balatoni almanach, (1967 előtt) [15.]