Kónya Lajos

 

 

HA NEM LENNÉK

 

Magasságos egek dicsérik,

kimondanám utánuk: ámen –

ki is csuszott a számon félig.

Illatos erdei ciklámen,

ó selymes erdőmélyi illat!

Az a bársonyos, lágy tekintet

már szinte áhitatba ringat.

A boldogság – kezével intett.

 

Ha nem lennék – csillag lehetnék,

hogy szeme fényét visszaverjem.

S hogy cirógassam drága testét,

folyónak lenni volna kedvem.

 

 

Országúton [93.]