Kondor Ilona

 

 

ÚGY HAJOL A CSEND FÖLÉD

 

Úgy hajol a csend föléd,

mint valami lárma.

Alélva hallgatod.

Eltűnsz egy sugárban.

 

Vizeken csillansz.

Leveleken táncolsz.

Utakra vetülsz.

Vezeted a vándort.

 

A hold mind fényesebben

a háttérre vetül.

A kép él.

A kép lényegül.

 

Álomszavakban eljő az este.

Csillagokban él

csillagok szerelme.

 

Az égen,

apró rajzolatban,

szárny rebben

számolatlan.

 

 

Arcok és é-

nekek [191.]