Kondor Ilona

 

 

JÁTÉK ÉS ÉLET

 

Csillag hasad

s a fény szikrái között

örök lábnyom kísér.

Tűz a nap.

S a hold vizeinél

halk csobbanás,

felhő szakad.

Mint rojtos sál,

időtlen gombolyag kísér.

Cicák játszanak.

Míg a nap.

Míg feljő a nap

alszanak.

Vidám vagányok

futnak át a téren,

mely csupán mértani idom.

Játék és élet

öröm, fájdalom.

Visszavonhatatlan

torzulás arcodon.

Kezed felhők nyomába jár.

Míg eljő a nap

és szikraeső lesz a csend,

fény az áhítat.

És a nyugalom lesz

szíves melege.

Ki is törhetne ide be?

Hisz mindenkié élete.

Mennyei dallam száll

a mindenség szívébe.

S ide jut be

az árva vándor,

hogy elszálljon messzire.

Szólj, ha találkozol vele.

Szólj, ha él.

Szeretni kellene.

Szólj, ha simítja a kiscicát.

S a gombolyag fogy, pörög.

Elszállni látszik, mint a labda

a kert fái fölött.

S lábadat égeti a föld.

 

 

Új napok peregnek [25-26.]