Kondor Béla

 

 

SZÁNDÉK

 

Meg nem mérem,

meg nem ítélem,

szoknyád ráncos ölébe ejtem.

 

A mindenség minden titkai

hadd csöpögjenek

az óraketyegésre, idődöccenésre.

 

Szivárgó áldás hulljon

az emberek fejére,

az enyémre, a tiédre.

 

Elejtem, felejtem,

megrendült szerelmem

a szerelem ölébe ejtem,

 

csillogó, vörös földbe rejtem,

hogy újra titok legyen,

újra.

 

 

Küsz-

ködni

lettél

[24-25.]