Kondor Béla

 

 

KÉT FOHÁSZ

 

1

 

Isten ha engedted lehajtott

fejjel rohannom a test szégyenét

és az éji ész barom kínjait

egy forró leheletért csupán

nem egyéb miatt

 

most jöjj

Emberi melegű szemsugaraddal

enyhítsd a rámhidegült

nehézveretű vigyorgást

 

Faragatlan állataid létükkel

élnek és dicsérnek szavaktól

mentes hangjaikon

Önmagamtól szabadíts meg

mert gonoszabbat nem ismerek

 

én tudatlan.

 

2

 

Jó Uram Isten!

Már azért is a bánat

engem epeszt,

ha süket forgolódással

imádlak csupán.

 

Kedves Jó Úr!

Inkább vidámat ne adj,

zúgó mámort,

hanem dolgos napokat

ajándékozzál.

 

Mennybéli Szerető!

Kereslek! Szeress, tengerbe

el ne vésszen

üröm-árja szökelő

rosszkedvemnek!

De emberre szálljon

öröm-árnya

nyugodt kezeidnek.

 

 

Küszködni lettél [15-16.]