Konczek József

 

 

KATTOG A FÉNY…

 

Kattog a fény. A dombokon

mint orsók, pörögnek a fák.

 

Elfogy a lomb.

Fut tovább

 

egy friss fényzápor út a réteken.

Ökörnyállal szór az ősz.

 

Járom ezt a végtelen

mezőt.

 

Zörögnek az ősz gépei.

Erdő vetéli a fényt.

 

S csak a szövőmester értheti,

miért ilyen serény

 

idő ez. A táj nem embertelen.

A táj ember nélküli.

 

Fagyálló kenyérfüvek

jövője sorsomat szüli.

 

 

Elérhetetlen föld, 1994. [60.]