büszke vár voltál szívem

szerelmes nyílvesszeimnek csorbítója Te!

vad vágyam golyóbisai mind szemérmed árkába hulltak

de midőn -forró nyári ebédidőn- söröshordóba bújtam szégyenemben

alkonyatkor hogy-hogy nem, hűs hálószobádban szeretve ébredtem