Komáromi János

 

 

ESTI SZIVÁRVÁNY

 

VÖRÖS csíkokat fest az égre

a vérző alkonyat

bőröd alá rejt el a Nap

ébredő vágyakat

 

NARANCS színek csorognak

az elalvó tájra

ahogy a méz tekeredik

a kanálra

 

SÁRGA szemekkel bámulnak rám

az elő tűnő csillagok

pedig volt idő

hogy azt hittem: nem vagyok

 

ZÖLD fűszálak tengere

borítja a földet

az előbújó árnyak

félve üdvözölnek

 

KÉK tükrét a tó

szürkére cseréli

éj-sötét köpenyét a szél

vállamra teríti

 

IBOLYA keveredik

fekete éjbe

a szivárvány elsuhan

a messzeségbe...