Kóbor József

 

 

ÜNNEP AZ ERDŐN

 

Fenyő suhog,

Pletykát susog:

Szép napunk lesz ma, lám.

Két ifjú szív

Lagziba hív.

Nektár lesz asztalán.

 

Nyulacska jön,

És ránk köszön:

A fenyők árnyain

Ízlik a csók.

Szebb itt a bók,

Kedves pajtásaim.

 

Illan az őz,

Már nem időz

Az illatos gyepen.

Frigyünk barátja

Most jobbnak látja,

Hogy rejtekén legyen.

 

Szellő szalad,

Hajunkba kap:

Vidáman, cimborák!

Éljen a tor.

Úgyis komor

A kietlen világ.

 

Kelyhét nyitja,

Színét szítja

Sok illatos virág.

Nászra készen

Várja éppen

A mámor fátyolát.

 

Izzik a nap.

Nincs gazdagabb.

Ontja gyémántjait.

Tüze vérünk.

Kél reményünk,

Hogy láza elborít.

 

Zeng a csalit.

Dallamait

A szívünk fogja fel.

Jöjj, kedvesem,

E szent helyen

Szerelmünk töltsön el.

 

 

Megtartott a hit, 1960 [91-92.]