Kóbor József

 

 

ÖRÖK IMPRESSZIÓ

 

Az élet valami tompa zaj.

Bénává zülleszt és felkavar.

Csak néha érzed, amit érzel.

Kívül-belül tömény zavar.

 

Miért a nyüzsgés? Miért is élsz?

Hogy kiteljesítsed önmagad?

Vagy bősz kánkánt jár a sok ideg.

Tetteid csak megzavart csapat,

 

melyet a jó szükség összetart,

vagy éppen egymástól eltaszít…

A Véletlen Úr jelez csupán.

Hiába lesed törvényeit.

 

Úgy. Idegrándulás az egész.

Cikcakkjait gyötrődve nézed.

Bőszen vitázol, ítélsz, remélsz,

s feladsz mindent, mi többre késztet.

 

 

Ösvény a csillag alatt, (1948-1980) [45.]