Bede Anna

Óda

Lent a fű fészkén, bogarak tanyáján,
léptek elporló nyomain, homályán,
ott az árnyékban, fakuló színekben,
          nyirkos oduban,

s még alább, férgek, gyökerek s rögök közt,
porladó csontok, tovatűnt világok,
volt dalok, széthullt birodalmak árnyán,
          holt korokon túl,

hol heves forrás feszül, ős kövek közt,
bamba földmozgás ahol indul, ott túl
mindenen, múlton, jelenen, jövendőn,
          emberi sorson,

lelkem ás, vulkán-beli tűz alá száll,
kráterek torkán a világ alá száll,
szén, olaj, gyémánt rög-alatti, rejtett
          rétegein túl;

nem követ többé kicsinyes világom
Túl hiú léten, nyomorult halálon,
lent a lét mélyén, a Napot felejtve
          érek a Fényig.