A leláncolt Szentkorona*
Petőfi temetésén
Szabadkő-hímes MTA,
Habsburg gyökér a neved!
BABILONI Sámson MACA
Szemétdombján a helyed.
Petőfi állt újra közénk,
Hogy igazságot tegyen.
Szelleme fáklyaként lobog,
Fent, a Szabadság hegyen.
Kossuth helyén ül egy stróman,
Szólítjuk, de nem válaszol.
Miért, kit? És akkor mi van?
Gyanút kelt minden szobor.
Nyakunkon a bitang horda,
Labancok új labanca –
Júdáscsókos esküszegő!
Bizalmunkat bitorolja.
Hétszáz ezer magyar ifjú
Vándorolt napnyugatra,
Lassan kiürül az ország,
Ráment mind bankkamatra.
Villás nyelvű kutyaütő
Hatra-vakra Intrikál.
Trianoni csillagőrző
Ármányt szó nyár éjszakán -
Akasztófák árnyékában
Osztják Jézus köpenyét -
Holt gyalázók söpredéke
Elhazudja tetemét -
Légy átkozott heted ízig,
LETAGAD MAJD korcs apád,
Petőfi sírja falából,
Kinyúl érted a lapát!
Nincsen bosszú, s nincs bocsánat,
Hulljon rád minden átkod!
Jachin stigma, Boáz bánat
Leplezi csalárdságod –
Coda:
De időd már rovott korsó -
Nimródé vagy, aki látott!
Elvisz a szél, befed a hó,
Sehonnai bitang álnok.