Kiss Viktória

 

 

ŐSZI VERSEK

 

                    I.

 

Hajnali harmat

   csapódik lábamra,

   magokat érlelő napszinű

   virágok még új bimbót

   hoznak, de nyakamra

   őszi ökörnyál vet hurkot –

   elindulok,

   magányom némán kullog

   utánam –

        Nyitva hagyom a kertkaput…

 

Tétován lépek, ruhámat

   tüske cibálja,

   boróka kéklik a domb

   tetején, mellette csipkebokor

   riszálja tűzpiros bogyóval teli

   szúrós ágait –

        Nyitva hagyom a kertkaput…

 

Távolodom, nem húz vissza

   kötelék,

   libegő nádtippan hajlik elém –

   ha majd alkonyodik,

   róka ugat a bokrok mélyén,

   a feljövő holdat felhő

   takarja –

        CSUKD BE utánam a kertkaput…

 

 

                    II.

 

Éretlen alma hullt le

a fáról,

nagyot koppant, majd a

fűben megállt,

erőtlen szára nem bírta

már a kapaszkodást –

fanyar húsába csíp egy

kiváncsi madár –

Hasznos? Haszontalan?

 

Lehetőség volt, akárcsak én…

 

 

Válogatott falevélfirkák [73-74.]