Kiss Viktória

 

 

LEENDŐ BARÁTOMNAK…

 

Ha barátom akarsz lenni,

hajolj le értem, ha a

Kétség porában kúszom

és a szám is már

száraz homokkal van

tele –

 

Emelj magasra,

ha szánalmasan botladozom,

szólj hozzám, hogy

vacogó lelkem

érje a fény,

Itasd meg velem az

Értelem Borát –

 

Ha az Öröm

néha mégis

rámtalál,

osztozzunk rajta,

illatos kenyerem felét

feléd nyújtom –

 

Ha barátoddá

fogadsz,

csupasz, megtépázott

szívem adom

zálogul és gyötrődő

lelkem előtted

kifordítom, mint

egy ócska kabátot…

 

 

Falevélfirkák [115-116.]