Kiss Viktória

 

 

ELMEHETSZ…

 

Elmehetsz tőlem

százszor és ezerszer,

úgyis visszajössz,

mert simább a

bőrünk,

ha lágyan összeér,

tágabb a tér,

ha szemünk résén át

egymásra

nézhetünk –

csendesülnek a

kusza gondok,

ha fejünk

egy párnán

pihen.

 

Elküldhetlek

százszor és ezerszer,

mégis visszavárlak,

mert mézillatú

a levegő,

ha leheletünk

összevegyül,

fényesebb fogunk

zománca,

ha a vágytól összekoccan

és

könnyű vagyok, ha

széthúzod lassan

magányom szürke

függönyét.

 

 

Falevélfir-

kák [51-52.]