Kiss Viktória

 

 

VALLOMÁS

 

Magányra született

halhatatlan lelkem

barátságosan átölel,

ha megtalál.

Halandó testem

megsüketül,

éles horgon

rángó sügérként

hallgat,

mit tehetek?

Tarka szavak

színes fonalaival

szorosan bekerítelek,

pókháló selymű

szorítását alig

érzed,

tekintetemre

bebábozódsz,

látszat-mozdulatlanságod

alatt ott lüktet

az élet –

Sima tenyeremmel

emlékeim

kagylós zátonyát

tovább építem

veled…

 

 

Falevélfir-

kák [21.]