Kiss Viktória

 

 

ELKÉPZELTEM…

 

Elképzeltem, hogy meghalok.

      Szelíd gesztenyefa alá feküdtem

és hulltak, hulltak rám

          a falevelek –

 

Hajamat őszi ökörnyál vonta be

                  fehérrel,

szememet egy madárnak adtam,

s a számat megcsókolta egy

          bohém tücsök.

 

Sóhajtásom az ágon

                   fennakadt,

minden, mi hozzátok kötött – lassan

                   elszakadt.

 

                   De –

ha késő őszi éjjelen

          mégis arra jársz,

ne félj, nem lidércfény az,

          mit a lombok között látsz,

csak elfelejtett szívem

                  vigyázza még

                           léptedet.

 

 

Falevélfirkák [11.]