Kiss Tamás

 

 

EGY SZÁL JEGENYE

 

Mikor a fürdő hévize

itt felakadt,

egy szép jegenyesor mentén

talált utat.

 

A kék vizet

tovább vitte egy száraz-ér,

de sóját, savát, meszét fölitta

lenn a gyökér.

 

Gyilkos patak áztatta ki

a fák tövét.

Mióta itt folyik, megölt

félszázadnyi szál jegenyét,

 

egymásután hullottak el

azok a fák,

mint lesből vártán kilőtt

hű katonák.

 

Ez az egy szál,

az átkelő palló fölött

csak ez maradt,

hogy messzire mutassa a patak-hidat

a domb alatt.

 

Ösvény-rejtő bozót fölött

áll boldogan,

tán tudja is, hogy még neki

itt dolga van.

 

Ő az irány:

táj tengelye.

Ég-föld közé

rendeltetett

szál jegenye.

 

 

Az erdő poézise

[126-127.]