Kiss Tamás

 

 

PÁRHUZAMOK

 

Aki csak észrevétlen elsiet,

az alulmarad a kűzdelemben,

elfelejtik. Sírján kinő a fű,

piros-sárga levéllel betakarják

ősszel a lankás domboldalak.

Részvéttel ejt ferde sugarat

éjjelenként rá a telihold

és űr-messzeségből a Tejút.

De aki röptében bukik le

a magasból széjjeltárt karokkal,

mint a szíve-megszakadt sirály

a hánykolódó kék vizek felett,

azt az idő kristálya megőrzi,

bepólyálják a sós hajnalok,

nevét a hullámok megtanulják,

s elsiratja az óceáni szél.

 

 

Méretlen idő, 1988 [86.]