Kiss Tamás

 

 

TÖRÉKENY ÉBREDÉS

 

Törékeny ébredés ez körül ibolyaillat

szálldos amint cipőmbe belefűzöm a reggelt

az előbb még ágon ültem fenn és szonettet írtam

de nem tudom kihez és a vers is elveszett

mert tetők felett repűltem s nem volt hová leszállni

így zuhanó repüléssel lefelé menekültem

földi dimenzióba egy pici szédülettel

nappalba ködbe hóba be a hidegbe télbe

ahol most február van Szent Gergely szerint

 

A falon óra lüktet beestem önmagamba

és most azon tűnődöm vajon mért lökdös engem

valami játékos kéz s míly varázslat naponta

éjszakából nappalba nappalból éjszakába?

Tán hogy énemből kiszállva megtöbbszöröződjem

és azt az elveszített versemet megtaláljam…

 

 

Méretlen idő, 1987 [68.]