Kiss Tamás

 

 

HOSSZÚ UTAKON

 

Hosszú utakon menni, menni,

szabad szerettem volna lenni,

 

de alig készültem, rám lestél

elcsatangoltam, megkerestél.

 

Mikor futni küldtél, megálltam,

csendre intettél: kiabáltam.

 

Bölcselkedtem, ahogy te szoktad,

ellenedre volt, szám befogtad.

 

Végül is futásnak eredtem

a te végtelen tenyeredben.

 

 

Méretlen idő, 1986 [79.]