Kiss Tamás

 

 

GYORSVONAT

 

Gondoltál arra, hogy honnét jövünk?

kiváltunk, lettünk, mozgunk és növünk.

Osztható pont és fénybe öltözött,

a Semmi és a Végtelen között,

mert homlokunkon hordjuk a jegyünk,

és felmutatjuk amerre megyünk,

ha megállítnak – „ide nézzetek!” –

elvek, rögeszmék, világnézetek.

Igét hirdet a látónak a vak

új világról – felrobbant szavak.

Új világ, otthon: az volt igazán,

ha reggel inget vasalt ránk anyám,

számba se vettünk napot, hónapot,

Istennek se köszöntünk jó napot,

míg meg nem intett, tudod, ismered

a hang belül, a lelkiismeret.

Az volt csoda, ahogy a gyorsvonat

átkattogott a Macskadomb alatt,

lengő hídon. Égre kelt két kezem,

és éreztem, hogy élek, létezem,

megtudtam azt is, amit tudni kell:

honnét futunk – hová, ha futni kell.

 

 

Méretlen idő, 1984 [70.]