Kiss Tamás

 

 

LÁTHATATLAN

 

A sziklák behajolnak a vízbe,

a tenger meghasad.

Tündéri árny vonul az égen,

alatta megremeg a csönd,

a szív végső dobbanással esdekel.

Nincs idő, nincs idő, nincs idő.

Az órák kitáncolnak

a marasztaló terekből,

nem mérik múlandóságunkat,

pörgünk a magunk törvénye szerint.

Nem az a jó, ami látható,

tapintható vagy fogható:

három hangszerből egy zene,

a hallható, a súgható, a búgható,

a három plusz egy dimenzió.

Ahogy egy láthatatlan ágon

szólal a feketerigó.

 

 

Méretlen idő, 1984 [60.]