Kiss Tamás

 

 

RILKE-INSPIRÁCIÓ

 

Suhan a gyors az öböl peremén,

vonít nyomában a bóra.

Tenger fölött keskeny ez a sáv:

Monfalcone – Duino – Sistiana,

akár a kimondható és az

alig kimondható között.

 

Minden művünk ürügy,

a szó sem azonos mindig önmagával,

másért kiált,

az egészért perel.

 

Nem halni vágyom én,

s ha nem is élni,

de nyitva tartani az életet,

beoltódva egy nagy szerelemmel.

 

Mint kő alatt a magot,

fedj el csak engem versem,

áttörök, mint a fű,

győzelmes dárdaéllel.

 

Tágulni vágyik minden

az árnyak oldala felé,

látni színről-színre

a meg-nem-világítottat.

 

 

Méretlen idő, 1979 [272.]