Kiss Tamás

 

 

VÉNÜLŐ ALASTOR

 

…,,tűnődöm a világnak

Gyermekkori csodás emlékein.”

                             Shelley: Alastor

 

Maholnap elhidegednek

tőlem a kedves szavak,

kettétörnek a hasonlatok,

a jelképek lámpái kialusznak.

 

Szelid őz- büszke szarvas-korom

messze már, messze, messze…

Az arany- ezüst- rézerdők

visszhangjait a szelek fölisszák,

repedt kürtök vonítnak fönn a télben,

Echo nem felel,

bezár a vén idő.

 

Naponként, egyenletesen, lassan

pusztul le rólam a világ,

míg vissza nem adom, amit

valaha tőle kaptam.

 

Testvérem lett a föld,

húgom az ég és bátyám a tenger,

a mindenséget fogadtam szivembe;

de ha átlépek a szivárvány alatt,

homlokomon viszem a napot,

s gyanútlanul keresem a részem:

a sosem lelt, a mindig keresett,

a föl nem talált tökéletességet.

 

 

Holdkikötő, 1977 [247-248.]