Kiss Tamás

 

 

ANNA LÁNYOM

 

Nyújtja felém a kezét, s olyan az, mint

gótikák csúcsán a csipkefodor

galambbal – mikor éppen rebben az égre.

 

Mögötte három harang csilingel

amikor elkezd mosolyogni,

 

még nem forgatja a naptárt,

nem tapogatja a Holdak

vérkörein kopogó suhogását.

 

Koratavasszal cseresznye érik

foga közt, attól piroslik az ajka,

 

júliusban – akár a tavak –

kis halakat ringat a nap

két szeme tükre alatt.

 

 

Fogóddz a csilla-

gokba, 1967 [62.]