Kiss Tamás

 

 

ESŐK ÉNEKE

 

Hallgasd ki majd egyszer barátom zenéjét a nyári esőknek

mikor a telt lombokról a sűrű kerti füvekről

a gyorsan alakuló fövenyre fut le az ár és onnan

gyönyörű rendben a kemény köveket agyagot kikerülve

összeszalad körtáncot csinál azután csobogó dallal

panasztalanul a zordon kietlen mélybe leomlik

A mélység boltívei alól pedig ugyanakkor komoran

piros-fekete hangon felbúg egy orgona hangja

s ott a te arcod előtt születik meg akár az erdők

szálfáin átsuhanó fuvalat – léted sorsod muzsikája

Nincs nála tisztább ének harmonikusabb dallam

e háromrészes bolygónk közbeeső közegében

Tekints körül testvérem ez örökké változékony világban

ahol mindent értettél helyére tettél megmagyaráztál

megtört szögekben mértél sugarat hajló végtelent

éltél – úgy hitted – érzékeidet kielégítő örömökkel

s most mégse felejtheted el honnét származol hova térsz meg

esők suhogása csermelyek szakadása között hiszen

hallod a tó mélyén a havasok csúcsát

látod a futamokat ahogy az ellenpontokat oldják

ízleled szádban villámok légűri suhogását

orrodba vág lényed egyszeriségének döbbenete

érintheted az Örök-Nincsen kimondhatatlan édességét mert

a telített lombok a sűrű füvek gyapjai közül

lefut a nyári eső is a gyorsan alakuló fövenyre

s a lét gyönyörű rendje szerint a kemény köveket kikerülve

összeszalad körtáncot csinál azután csobogó dallal

panasztalanul a zordon kietlen mélybe leomlik

 

 

Fogóddz a csillagokba, 1965 [68-69.]