Kiss Tamás

 

 

TÉLUTÓ

 

Szép az, amikor a felfagyott

rögöket belepi a hó,

s a végtelenbe fut a nyom

az autó kereke alól,

 

és puha hermelin-fehér

a föld tükre is odafönt,

leszáll az únt zsivaj után

egy új öröm: a tél, a csönd.

 

De szebb, mikor a híg latyak

szigetén ott látod magát

az anyaföldet, s érzed is

a napsütött aszfalt szagát.

 

S a jég alól mikor kibú

a csatorna rácsos szeme,

s delenkint elkezd csordogálni

csipp-csipp – a hólé lefele.

 

Csipog, dalol és szüntelen

énekel odalenn az ár,

mint az élő föld szelleme,

tavaszt köszöntő kismadár,

 

s üzen: ne félj, nincs elmulás,

nincs külön élet és halál,

játszik a két idő, s te ott vagy

az alkonyán, a hajnalán.

 

Csipp-csiripp – csitítsa szíved

ez oldó angyali zene:

csipp-csiripp – lásd, mindennek eljön

egyszer a maga ideje.

 

 

Égi tűz, (1964) [31-32.]