Kiss Tamás

 

 

TAMÁS ÉNEKE

 

Ha nevemet mondjátok: „Tamás”

az öt jegy még nem a tagadás,

bizonyossága csak öt ujjnak

ahogy a foghatóba nyulnak:

tudni azt, ami hihetetlen,

és hinni is ami lehetetlen,

előhozni, ami leendő,

csinálni azt, ami teendő.

Hallani: kevés a fülemnek

sejdítni: orrnak, szájnak, szemnek.

Izgatóbb mindig a való

s hinni kell benne: az a jó!

 

Hagyjátok hát, hogy ne higgyek

se szónak, se a szemeimnek,

engedjétek, hogy öt ujjam

eleven sebekbe fúrjam,

nem fáj az – nem tőr megy bele,

én leszek akkor egy vele.

 

Nem lehetek azért hitetlen,

mert túlhinni magam nem tettettem,

de hitelét látni szerettem,

akibe sorsomat vetettem;

s akit szeretni úgy akartam:

kínját keresve kitakartam,

sebébe nyultam – én az ember –

közös-e az az én sebemmel.

 

 

Égi tűz, 1962 [48-49.]