Kiss Tamás

 

 

MOST ÉRTEM MÁR

 

Óh most értem már, hogy ember vagyok,

hogy bennem az ég a röggel vegyül,

és valaki téged nekem adott,

mert így szeret s mert nem jó egyedül.

 

S hogy míly jó az, hogy itt vagy. Itt, ezen

a sárgolyón: a hangod hallani.

Érezlek, ha kinyújtom kezem

és ha sikoltok, hallja valaki.

 

Belémkarolsz, lehull a sok lakat

a dolgokról. Nyílik börtönfalunk.

Értem én már, hogy a szív megszakad,

s hogy mért is élünk, hogyha meghalunk.

 

 

Méretlen idő, 1946 [137.]