Kiss Tamás

 

 

ESTELEDIK

 

Esteledik, – ilyen alkonyban

terüket vesztik a tárgyak,

az anyag bennük összetörpül,

köröttük nőnek az árnyak.

Óráinkra hosszan, szelíden

reáfeküsznek a percek,

nagy fehér álmunk az Isten.

Esteledik. Mikor lefekszünk

atomjaira hull a testünk,

zsongás lesz, gyenge bizsergés

egyetlen lesz a lét, a nemlét,

körülfog, becéz a semmi,

kezünket kell csak összetenni,

szemünket lezárni s végre

felnézni a jóságos égre.

 

 

Árnyékos út, (1934) [12.]