A "main stream" orvostudomany javasolja csak a (2-es tipusu) cukorbetegeknek a napi otszori etkezest, de ez sajnos egyaltalan nem helyes, mivel az inzulinszintet folyamatosan magasan tartja (emelni akarja). A cel eppenhogy az inzulinszint csokkentese es ezzel az inzulinrezisztencia megtorese lenne.

A megemelkedett inzulinszint a fo felelos az elhizasert (altalaban, mindenkiben, a nem cukorbetegekben is), hiszen az inzulin hormon alakitja at a cukrot zsirra. Igy a gyakori etkezes, nassolas (amely az inzulinszintet folyamatosan magasan tartja) kerulendo. A lent altalam emlitet blogon pl. a napi 3 etkezest javasoljak egy 10 oras idointervallumban (vagy pl. 2 etkezest egy meg rovidebb idointervallumban). Igy a szervezetnek 14 oraja marad arra (14 ora bojt), hogy elkezdje helyreallitani a mukodeset.

Az etkezesnel messze hatekonyabb azonban a bojtoles (bojt=csak viz fogyasztasa), a bojtoles altatt a szervezet atall a zsir alapu uzemmodra (a raktarozott zsirt kezdi el egetni), illetve ilyenkor nincs etel, ami az inzulinszint emelkedeset valtana ki, igy az inzulinrezisztencia felszamolasaban is rendkivul hatekony.

A "hosszu tavu szenhidratok" nyilvan sokkal jobbak, mint a finomitott szenhidratok, de pl. az altalam javasolt LCHF etrend celja eppen a szenhidrat mennyiseg minimalizalasa es a zsir aranyanak novelese. Ezzel a szervezet energiat kap (zsir), ugyanakkor nincs/minimalis a szenhidrat, amit az inzulin hormon zsirra alakitana es elraktarozna.