Kiss Péter

 

 

ÉVSZAKOK

 

Moha-lábnyom lomhán meglapul,

esti hangon sustorog az ág,

ködpaplanon álldogálva vár,

árnyékára ráhajol az út.

 

Merre jár a nyár, mi elhagyott?

Fák között az árny susog, nevet,

ősz hajamra száraz ág pereg,

tél a homlokom mögött kopog.

 

Nem vár rám a nyíló pirkadat,

holnapom talán a ködbe vész,

évek lába hordoz szerteszét,

dér akáca húzza álmomat.

 

 

A szélhárfa [77.]