Kiss Péter

 

 

HAJNALI HÓESÉSBEN

 

Kabátot gombol a ballagó éjszaka,

ablakot nem nyit a hajnali kék,

szürke-szín palástot szorít az ég alja,

fagyhegyű ágakon bujkál a szél.

 

Elfedi utamat, fehér a vattahát,

léptemet puhítja lassú idő,

a hajnali hóesés halk surrogását

öleli által a vén didergő.

 

Megbomlik felhőknek bús kupolája,

hullanak zsákból, mint apró pihék,

imbolygó lámpáknak fénysugarába

ütközik árnyékom, tompul a fény.

 

 

A szélhárfa [55.]