Kiss Péter

 

 

FEBRUÁRBAN

 

Szemére húzza paplanát a reggel.

Acélhang zörög szélfútta síneken.

Keréknyom cikázik át a zúzmarán,

árván nyekereg ágyában február.

Barna lány tol gombolyag-gyereket,

mamusz csoszog rozoga bolt felé,

sápadt homlokát kéreti néhány zsemle

a polc mögött, két fekete vekni között.

Hó esik, ritkásan, meg-megállva,

a betérő borzas hátán megül,

árnyék imbolyog lassulón, tétován,

gondolatnyi fény pincébe menekül.

 

 

A szélhárfa [32.]