Kiss Péter

 

 

VARJAK A KERTBEN…

 

Varjak a kertben az ágakon fáznak,

nap sugarában a hó melegít.

Tél derekára, ha álnok az álca,

nem marad el, ami elmerevít.

 

Elhal a szó, csak a csend szele rezdül,

égetem fél lángon újra magam,

lassan a tűzhelyem, ágyam is elhűl,

hátrahagyom puha árnyékomat.

 

Varjak a kertben az ágakon ülnek,

nap sugarában a hó merevít.

Tél derekára lehúznak az évek,

múlt dala száll, ami felmelegít.

 

 

A szélhárfa [28.]