Kiss Péter

 

 

ABLAKOK, TÜKRÖK, SZEMEK…

 

Jaj, csak a tél ne jönne oly korán!

Barna ősz ül bársony államon,

szemlehunyva, véle együtt álmodom:

Nap súrolja sápadt szélű, szürke szám.

 

Arcodon a nyárnak csókja elkopott,

szőkeséged őszülőbe hajlott át,

rögbe botlik olykor már szelíd bokád,

gondolatod új szárnyakra nem kapott.

 

Ablak mögül nyílik reám kék szemed,

nem rontotta meg színét a negyven nyár.

Ránk a fordulóban hosszú őszünk vár:

kopott tükröt nyújt felénk s szelíd kezet.

 

Nap súrolja sápadt szélű, szürke szám,

barna ősz ül bársony államon,

szemlehunyva, véled együtt álmodom…

Ó, csak a tél ne jönne oly korán!

 

 

A szélhárfa [31.]