Kiss Péter

 

 

ELMÚLIK…

 

Elmúlik a nyár.

Az árnyak hosszan kúsznak

a fonnyadt bokrok között.

Nem is kék, inkább türkiz

az égbolt.

Halványak a csókok is,

puhák az ölelések,

a szellők az elmúlást

fülünkbe súgják.

Az emlékek gyakrabban

kopognak az ablakon,

ágyat vet az esti szél.

Szűk már a magány.

 

 

A szélhárfa [7.]