Kiss Péter

 

 

DIDERGŐ VILÁG

 

Maga előtt tolja szeptember az őszt.

Míg tétova szélben kavarog a lomb,

halkul a napsugár, könnyeivel küzd.

Télbe forduló lesz holnap már a gond.

 

Tompa hangon kopogtat az elmúlás.

Új időkről dal immár több nem fakad.

Lomha szárnyú, szürke hátú látomás

hallgat, s körbe zsong a kopasz ég alatt.

 

Ablak mögé behúzódott mályva

bámul, mint lehulló csüggeteg ág,

emlékképét sáros hantba zárja

lombját veszítő, didergő világ.

 

 

A szélhárfa [20.]