Kiss Péter

 

 

A KEZED

 

Mint halvány gyökerek

Futják be az erek.

Mindinkább mondanám:

Eltörlik a magány

Kékkő kiáltását.

 

Kis puha bilincsek

Melegen ölelnek.

Álmaim hajnalán

Ajkamhoz hajlítván

Kérem mozdulását.

 

Gyűrűjébe fogva,

Sohasem halódva

Ellenkezik tagom,

És én mindig hagyom

Rezgő simítását.

 

Ha pillám lehunyom,

S a csendet hallgatom,

Örök-kék mezőkön

Bőrébe költözöm:

Oldva szorítását.

 

 

Hétköznapok ünneplőben,

2006. november 30. [102.]