Kiss József

 

 

UTRAVALÓ

 

Mi földönfutónak a hajlék,

Mi éhezőnek a falat,

Az tépelődő, bús kedélynek

Olykor egy szó, egy gondolat.

 

Olyan mint mikor gyönge résen

Vadonba hat egy napsugár

S ösvényt mutat a tévelygőnek,

Melyen ismét haza talál.