Kiss Jenő

 

 

SZAVAK INDULÁS ELŐTT

 

Nézd, kedveském, az éjszaka

előveszi a holdat,

elő a szivárványködös

és hűs keretbe foglalt

platina fényű holdat.

 

Ha figyeled az éjszakát,

rájössz: a hold a tükre,

s távoli képeket vetít

könnytől sötét szemünkbe –

Fájó tükör a tükre!

 

De mégis, most már valahogy

békülten hagylak itthon,

tudom, hogy arcodat úgy is

meglátom néha titkon,

míg ott vagyok s te itthon.

 

Tudom: a tükrös telehold,

ha vágyón belenézel,

elémvetíti képedet

opálos, messze fénnyel –

S oly jó lesz majd, ha nézel.