Kiss Irén

 

 

A BŐR SÁTRÁBAN

 

Ahogy a bőröd vesz körül –

kitágít s elhatárol,

hogy benne mindent megtanulj

magadról s a világról:

mint egy lengőajtó, lebeg

s lobog mint sátorponyva,

amit épp átfúj valaki,

vágyván egy ős titokra.

Véges vagy, mégis végtelen

születtél, s elköszönhetsz,

magadnak olykor ura vagy,

máskor rabságba görnyedsz.

A látvány, mit szemed befog,

párás fektetett nyolcas:

szemedbe ötlő végtelen,

míg peremébe botlasz.

S ami azon túl dagadoz:

a nemtudás homálya.

Isten játszadozik veled

a tarkód mögé állva.

 

 

,,Egy szép hologram-

hoz”, 1994 [43.]