Kiss Dénes

 

 

GÓTIKUS ERDŐK

 

                     Varga Hajdu István emlékének

 

A fák az ágak beszövik az eget

Moccanatlan szél zúgat rengeteget

Moccanatlan ívek moccanatlan táj

és mégis föllüktet zendül muzsikál

S mégis láz veri borzongatja arcom

valaki integet ott a túlsó parton

Fákat rajzol lassan az időre fákat

lélekentúli már ez a varázslat

Gótikus fái a valóságfölötti

Zúgó erdők arcát fénylően felöltik

A fák a nyárfák átfestik az eget

moccanatlan néznek messzi szelíd szemek

Moccanatlan tájon mozdulatlan ember

moccanatlan játszik didergő szivemmel.

 

 

Az erdő poézise [123.]