Kiss Dénes

 

 

ÉRINTŐN

 

megérintett a tökéletesség

fuvallata színes napsugár

csak pillanat röpke pillanat

és mindez máris végtelenben jár

mintha madár árnyékát suhantotta volna

s beleborzongott mégis a határ

 

nincs nyom semmi nyom sehol

sem a látás a tudás tilalma

a változó változik csupán

a hold nagy érett sárga alma

és csüng az éjszakai fán

s mintha madár árnyékát suhantotta volna!

 

vagy hajnalban amikor a hangyák

elindulnak föl az ág hegyére

a harmatcseppekre szomjasan

fürkészgetem néma vonulásuk

s váratlanul a velőmig átérzem magam

madarak szemembe dobták árnyéksuhanásuk

 

pillanatra összerendeződtek

szavak világok s nem felejtem el:

részt szemléltem s az egészet láttam

résztvevő az árnyéksuhanásban:

megérintett a tökéletesség

tökéletlen kis jeleivel!

 

 

Föltámadnék én is… [95.]