Kiss Dénes

 

 

AZ EMBER SZÓL

 

Bertha Bulcsunak

 

                     1

 

A kozmikus itt én vagyok

s nem a holdak, nem a napok.

Kertemben rózsák tüzelnek:

emberszabású csillagok.

 

Mellem dombjára nehezül,

amit úgy hívunk: a végtelen.

Tartom veletek – egyedül.

Tartjátok egyedül – velem.

 

                     2

 

És én azt mondom: ez a láz

s ne bántsd a fát, a kérge fáj.

Arcán fénylőn dajkál a ház

ezer napot és körüláll

 

minket a világ és figyel.

Mindennek lesz szeme, szíve

s egyszerre lehunyt szemekkel

ellátunk nagyon messzire.

 

 

Arcom a föld [117.]