Kiss Dénes

 

 

A MÁSIK ARC

 

1

 

És nem találod, amit keresel,

mert nem is tudod: nem keresni kell,

hanem hatalmassá nőni csöndesen,

hegyként magunk fölé tornyosulni,

folyóvá duzzadni, fennsíkokká,

völgyekké tágulni magunk köré,

mígnem egészen jelentéktelen

lesz bennünk az állampolgári okoskodás.

 

Betöltünk minden helyet

szelíden, észrevétlenül.

Betöltjük önmagunkat is.

 

Mint minden, ami teljes önmagában,

a boldogság sem hangos, kirívó.

Csak a csonka, a torz, a törött

kelti fel gyorsan a publikum figyelmét.

 

2

 

Nem jó megérkezni sehova

és nem jó elindulni sem.

Jobb elnyújtózni

a vágyakozás tisztásain.

 

Elindulások prédájaként

hiába húzzuk magunkra

a félelmek oroszlánsörényét.

 

A megérkezés az utak halála.

 

3

 

Csak a boldogságról szabadna szólni

versben, dalban és semmi másról.

Csak ez méltó cél és valódi.

 

Már gyermekkoromon átlátszol

te is, ha játékaim között

emlékeimben megkereslek:

meghasadoznak régi ködök,

arcod köré, opál-keretnek.

 

Csak a boldogságról szabadna szólni

utcán, gangon, társaságban.

Mert mibennünk vár, hallgatózik:

születőben s halálraváltan.

 

4

 

Majd eljutok hozzátok is,

de nem lesz nevem,

csak külön arcom.

Amit szeretnétek bennem: taszít

s amit én szeretek,

nem szabad mutatnom.

 

Várakozunk egymásban.

 

Csak egyszer megtaláljam

s külön nappá rakhassam össze

a szemeiteket,

ami a föld körül körözne

és nem lenne sohase hideg.

 

 

Arcom a föld [111-113.]