Kiss Benedek

 

 

GESZTENYEHULLÁS

 

Zsebemben az év első gesztenyéje –

boldognak lennem ennyi most elég.

Vagy majdnem. Szedem, gyűjtöm sok-sok éve

a babaarcú kreol gesztenyét.

 

Más kavicsot zörget a zsebében,

kulcsokat, pénzt vagy egyéb lomot.

Én egy gesztenyével is beérem.

Már ettől is – majdnem – boldog vagyok.

 

Emberibb lesz általa a múlás.

Még az elmúlás is emberibb.

Gesztenyéim, kreol babaarcok:

életünk hát így-úgy eltelik!

 

Így-úgy telik, nem ahogy gondoltam

valamikor, míg virágban állt

a gesztenyefa és a harsány lombban

ezer hangszer zsongott, muzsikált.

 

Így-úgy telik, s ha megáll az ember

a fasorban, csak mint a kutya

a törzs mellett: nézi szikkadt szemmel,

mint fakul a lombok aranya.

 

 

Az erdő poézise [122.]